Nem csak a magyar nyelvben, hanem például a spanyol, olasz, portugál és angol nyelvekben is a „keselyű” szónak két értelme van:
1. Főnév: Ragadozómadár, melynek szárnyfesztávolsága két méter körül van, csupasz nyakát gallérszerűen hosszú, keskeny és rugalmas tollak veszik körül, dögevő és csapatban mozog.
2. Kapzsi vagy rámenős személy
Sajnos a tömegkultúrában a keselyűk gyakran kapják a „hátborzongató” vagy „vészjósló” jelzőt. A Madárvédelmi Világszervezet (BirdLife International) közvéleménykutatása szerint a megkérdezettek 75%-a gondolja azt, hogy a keselyűk a természet kizsákmányolói. A keselyűk nem érdemlik meg rossz hírüket
A tápláléklánc csúcsán ülve a keselyűk a természet köztisztasági alkalmazottai. Dögevő életmódjuknak köszönhetően olyan kórokozók elterjedését előzhetik meg, melyek a tetemek bomlásakor keletkeznek.
A keselyűk a szarvasmarha tartók munkáját is megkönnyítik, nem csak azért, mert tisztán tartják a legelőt, hanem mert az elhullott állatok rendszeres és költséges elszállíttatásától is megkímélik az állattartót.
Ennek az ingyenes takarítószolgálatnak köszönhetően több millió eurót spórolunk meg a hulladékgazdálkodás terén és több ezer tonna szén-dioxid kibocsátását is elkerüljük, így mindenki jól jár. Ennek ellenére a keselyűk száma csökken.
Az elmúlt 30 évben a védett területeken kívül élő nyugat-afrikai keselyűk állománya 95%-kal csökkent
A keselyűfajok 75%-a a kipusztulás felé halad. 16 faj a 23-ból veszélyeztetett.
Az 1990-es években az indiai szubkontinensen élő keselyűk 99%-a kipusztult. Lassan-lassan az indiai, pakisztáni, nepáli és iráni egyedszám gyarapodik, de meg sem közelíti a korábbiakat.
Európa keselyűállományának több mint 80%-a Spanyolországban található, de Portugáliában és Olaszországban is jelentős számban élnek. A két legelterjedtebb faj a barátkeselyű és a fakó keselyű, de szakállas saskeselyűk is előfordulnak.
Egy olyan világban, ahol a keselyűk veszélyeztetett természetvédelmi státuszban vannak, Spanyolország, Olaszország és Portugália kormányai, az Európai Unióval karöltve, felelősséggel tartoznak a kontinens keselyű populációjáért. Jelenleg nem tesznek eleget a kötelességüknek: Európa keselyűit a mérgező diclofenac fenyegeti, mely egy olyan állatgyógyászati szer, amely az emberekre és a haszonállatokra nézve nem veszélyes, de a ragadozómadarakra halálos. Ami azt illeti, a keselyűk Ázsiából való kipusztulásáért a diclofenacvolt a felelős. Megbízható alternatív szerek elérhetőek az állatorvosi gyakorlatban, melyek biztonságosak a keselyűk számára. A veszélyes szer betiltása józan ész és politikai akarat kérdése. Teljes mértékben megoldható.